Gótikus templom 1522-ben épült, mint egy menedéket adva a török támadások és az algériai kalózok ellen. A 20. század elején nagyszabású helyreállítási munkálatokat végeztek bizánci, mór, reneszánsz és modern hatásokkal.
X. századi kápolna. Eredetileg Sant Pere Salou-nak hívták. A bencés szerzetesek lakták a kolostort, amíg a francia hódítók 1694-ben fel nem gyújtották. A szerzetesek ezután csatlakoztak a Sant Pere de Galligans közösséghez és a plébániához, ahol hívek azóta is tisztelik őket. A korábbi gótikus stílus helyett barokk stílusban 1789-ben újjáépítették. Aranykorát 1860-ban élte amikor a kápolnát és hozzá tartozó földterületet megvásárolta La Verge de Gracia gróf. Az ő nevéhez kötődik a legtöbb úri birtok Lloret de Mar-ban.
A város központjától 5 km-re található. A X. században egy kis kápolnaként, Mare de Deu de Gracia néven találkozhatunk vele. Nicolau font i Maig egy amerikából visszatért (miután ott megcsinálta a szerencséjét) ember vette meg a kápolnát és felújította. Nicolau font i Maig tiszteletére egy márványszobor került 1911-ben a kápolna elé.
A középkori várat a 11. században építették, hogy megvédje a Lloretet a tenger felöl érkező támadásoktól, mint például 1356-ban a genovai flotta vagy 1805-ben angliai háború. Az erőd állítólag nem volt működőképes a 17. századig. Régről csak a vár tornya maradt meg (1992-ben felújították), ahonnan kiváló kilátás nyílik a környező településekre.
A bronz szobor a Lloretben található strand végén található, 1966-ban állították fel, hogy megemlékezzenek Lloret de Mar Millenium-ra. Úgy vélik, hogy a város egyik legnagyobb, emblematikus szimbóluma. Legenda azt állítja, hogy aki megérintette a szobor lábát miközben nézte a horizontot valóra vált a kívánsága.
200 méterre található a temetőtől és 1 kilométerre a városközponttól ez a XI század előtti épület. Stílusa nem egységes. Találhatók benne Adria Gual által készített metszetek, római kerámiákat, egy Constantine érmét és különböző sírokat találták a remetelaknak a szomszédságában. Ez a legrégebbi remeteség Lloret de Mar-ban, olyan öreg, hogy némelyek úgy gondolják, hogy ez egy Quirze-nek nevezett római és keresztény tábor volt.
Mások úgy vélik, hogy a kis templom Nagy Károly idejében épült, a három napkeleti bölcs védelme alatt. A X. században lerombolták az arabok, és újjáépítette a jómódú, vallásos Quirze nevü tulajdonosa.
A remeteség eredetéről semmit sem tudni, kivéve, hogy már 1079 óta létezik.
Az lehetséges, hogy az egyházközségi élet Lloretben a Sant Quirze felszentelése körül összpontosult. Ezt írások is alátámasztják, mivel június 16-a szent nap, melyet egy ideig a remeteség körül összegyűlve tartottak.
Ez volt Lloret de Mar első plébániatemploma, 1079-től 1522-ig működött. 2,5 km-re található a város központjától. Egy román stílusú harangtornya van és Calandria által készített freskók díszítik.
Lloret de Mar legendája szerint a tenger mindent beborított egészen a Les Alegries (The Joy) nevü helyig. A területen templomot építettek és egészen a közelségében tőle mintegy harminc lépésre pedig temetőt. A területet Sicarda - Humbert de Ses Agudes főúr özvegye - Llored De Mar várának úrhölgye adományozta.
1079 január 8-án Senyora Sicarda gyermekeivel együtt részt vett a Berenguer Vifred püspök által vezetett templom felszentelésén. Gyermekei közül később Bernat Humbert lesz a következő az egyházmegye püspöke (1093-1111-ig), aki később egy palesztin expedícióban hal meg.
Román kori építési megoldásokkal épült, a későbbi modern reformokat azonban a polgárháború elcsúfította. Főleg a harangtorony szenvedett károkat, amelyhez az alsó árkádok kapcsolódtak s megoldása a Lombard boltíveket utánozta.